Már Orbán Viktor is belebukott az „Egy a tábor – egy a zászló” elv alapján nyugvó jobboldali politikai család egyesítésébe. Fő törekvése egy olyan jobboldali néppárt létrehozása volt, amely magában foglalja és lefedi a teljes magyar jobboldalt, a radikális, fasiszta irányzattól kezdve a nemzeti-konzervatív felfogáson át egészen a liberális jobboldali vonulatig. A kísérlet kudarcba fulladt. Ugyan sikerült a Fidesznek néppárttá fejlődnie, de nem tudta teljesen maga alá gyűrni a jobboldalt – az MDF, majd a MIÉP, később pedig a Jobbik a jobboldal egy-egy önálló formációja, saját arculattal, saját politikai kultúrával.
Sajnos az MSZP ilyen irányú törekvése sikeres volt. Igaz, hogy 1989-ben a baloldal súlyos válságba került, és akkoriban sok millió baloldali ember elhitte a szocialisták ígéreteit, mégsem volt szükségszerű, hogy a baloldal egyetlen igazán befolyásos pártja az MSZP legyen. Teret lehetett volna engedni más irányzatoknak is, köztük a Munkáspártnak, hogy érvényesüljön a baloldali pluralizmus elve. Azonban az MSZP vezetésében a hatalomvágy már akkor is fontosabb volt, mint a baloldal családját képező emberek, a dolgozók, szegények érdekeinek harcos képviselete. A híres milliárdos, Kapolyi László MSZP-MSZDP megegyezés alapján szolgálja a szavazóbázisát elhagyó, megszégyenítő, majd megnyomorító pártot, a Magyar Szocialista Pártot. A rendszerváltás után létező, egykor TSZ-értelmiségieket tömörítő Agrárszövetség az idők során megszűnt. Az egyedüli riválist, a Munkáspártot sikerült némileg meggyengíteni úgy, hogy az MSZP baloldali szárnya, Szili Katalin képviseletében, vélhetően titkos megállapodást kötött a Munkáspárt korábbi elnökségében lévő alelnökkel, Vajnai Attilával, hogy belső puccs előkészítésével az MSZP irányába tereljék a Munkáspártot. (Erre vonatkozó bizonyítékot lásd a Hírextra által közölt híranyagban, Tajcs Ferenc elszólásában: „Szóltak az MSZP-ből, hogy le kell váltani Thürmert”. Tajcs Ferenc ma is az MMP 2006 Heves megyei vezetője…) Ez a terv, mint ismeretes, nem sikerült, de arra jó volt, hogy a választások előtt zűrzavart okozzon a Munkáspártban. A Magyar Kommunista Munkáspárt továbbra is az önállóság útján halad, szövetségben több civil szervezettel, szakszervezettel.
Most, amikor az MSZP – jól megérdemelten – szinte csak egy lépésre áll a teljes összeomlástól, sok baloldali embert aggodalommal tölt el a baloldal sorsa. Hiszen ha összeomlik a vár, a baloldali közösség védtelen lesz a jobboldali törekvésekkel szemben. Igen, most már talán ők is tudják: hiba volt egyetlen várra bízni a baloldal építését, védelmét és koordinálást, mert a vár vezetői urakká vedlettek, leköpve ezzel saját népüket, a baloldali emberek széles táborát. Kérdés az, hogy a vár összeomlása után kinek lesz esélye új várat, baloldali várat építeni Magyarországon?
Szorgos jelentkezők vannak a feladat elvégzéséhez. Baloldali megújulást hirdettek és Zöld Baloldalt, amelyet néhány atomméretű kis szervezet, mint pl. a Fiatal Baloldali Unió és az Európai Feminista Kezdeményezés egy másmilyen Európáért Zöld Demokraták alapítottak. Kik a vezetők: az egykori rendszerváltó SZDSZ-es, ma pedig marxista színekben tündöklő Tamás Gáspár Miklós, valamint Vajnai Attila alálnok (nem elírás). Nemzetközi szinten azokhoz az opportunisa, eurokommunista irányhoz csapódnak, amelyek nem a forradalmi utat, hanem a tőkés rendszer békés reformját hirdetik. A Zöld Baloldal tagja az eurokommunizmus fellegvárának számító Európai Baloldali Pártnak. Tagságuk nagyságáról és szervezeteikről nincsenek biztos információink, csak sejthető, hogy egy nagyon kicsi, impotens szervezetről van szó, amit bizonyít, hogy képtelenek voltak elindulni a 2009-es EP választáson.
Nemrég indult egy másik, baloldalinak mondott kezdeményezés is, Magyar Egyesül Baloldal néven. Ezt a magát mozgalomként definiáló kezdeményezést viszonylag több szervezet hozta létre. Megtalálhatjuk az antiglobalista Attacot, a FIBU-t, a Társadalmi Demokráciáért Mozgalmat, a Zöld Baloldalt és természetesen a Magyarországi Munkáspárt 2006-ot. A MEBAL abban nem tér el a Zöld Baloldaltól, hogy ez esetben is olyan szervezetek alkotják a mozgalmat, amelyek mögött nem állnak valóságos tömegek, egyik szobából a másikba kötnek újabb és újabb alkut egymással, hoznak létre új szervezeteket. Az Attac soha sem volt képes 20 embernél többet az utcára vinni, a Társadalmi Demokráciáért Mozgalom pedig a MMP 2006 gittegylete. A MEBAL vezetői és arcai szintén megkérdőjelezhető emberek: például Krausz Tamás, az egykori rendszerváltó Népi Demokratikus Platform vezetője, aki megszavazta a gyurcsányi megszorításokat.
A Zöld és egyéb magukat baloldalinak kikiáltó szervezetek célja ugyanaz: megtéveszteni a baloldali szavazót, rábírni, hogy ne a Magyar Kommunista Munkáspártra szavazzon. Meg akarnak akadályozni minden kísérletet, hogy a dolgozó saját kezébe vegye sorsát. A mi feladatunk, hogy a téveszméket eloszlassuk!
