„Ha október 26-ra lenne időpontunk egy csípőműtétre, akkor aggódnunk kell-e? A válasz egyértelmű volt: igen.” Ez olvasható a Kisalföld tudósításában. A fa létra, amelyen csütörtök reggel felmászott feltűzni a zöld zászlót Varga Gábor, a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház igazgatója, nem tűnt túl biztonságosnak – végül mégis stabil támaszt nyújtott az országos akcióhoz csatlakozó intézményvezetőnek. Ugyanez nem mondható el a kormányzatról, amely, ha nem biztosítja a kórházak által kért 24,5 milliárd forintot, akkor az intézményeket az év végéig csődbe viszi – mondta Varga Gábor. Győrben már borítékolni lehet, hogy októbertől csak a sürgősségi műtéteknél, az onkológián és a gyermekgyógyításban nem lesz korlátozás, az előre tervezett operációknál azonban igen. A Kisalföld konkrétan rákérdezett a főigazgatónál arra, ha október 26-ra lenne időpontjuk egy csípőműtétre, akkor aggódniuk kell-e? A válasz egyértelmű volt: igen.
A kórházszövetség állásfoglalását a helyszínen kiosztották, ebben az szerepel: „Ha 2009. szeptember 30-ig nem történnek lépések a szükségesnek jelölt intézkedésekben, bejelentjük: ilyen finanszírozási feltételek mellett nem tudjuk biztosítani a betegellátásban még a jelenlegi szakmai minimumfeltételeket sem. Az új minimumfeltételeknek megfelelő engedélyeztetési eljárást nem indítják meg az intézmények, és javasoljuk, hogy az új finanszírozási szerződést se írják alá. Ha október 7-ig nem történnek meg a szükségesnek jelölt intézkedések, úgy önkéntes egészségügyi intézményvezetők éhségsztrájkot kezdenek.
Ha október 14-ig nem történnek meg a szükségesnek megjelölt változtatások, úgy a finanszírozás szűkösségének megfelelően az intézmények korlátozzák az egészségügyi szolgáltatásaikat. Ezzel párhuzamosan az intézmények a biztosítási felügyelettel nem működnek együtt, az esetleges kiszabott bírságot nem fizetik be, és pénzügyi lehetőségeiknek megfelelően csökkentik a szállítói számlák kifizetését.”
A szocialistának nevezett kormány mindig megtalálja a legelesettebb, legrászorulóbb rétegeket, hogy még egyet rúgjon rajtuk. Másra már nem lehet gondolni, hiszen a betegek, a nyugdíjasok, a gyermekek, a kismamák javadalmainak radikális csökkentése után már a fogyatékkal élőkre is rácsaptak karmaik. Ritkán ragadtatom magam hosszú és cirkalmas dühöngésre, de a minap igencsak adtak rá okot, hogy így tegyek.
A hír roppant egyszerűen szólt: a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének nyújtott állami költségvetési támogatás, évi 207 millió forint az új költségvetésben 50 millió forintos tétellé alakul. Figyeljünk, nem milliárd, hanem millió forint! (Hol is tartunk az állami vezetők havi fizetésénél?) De itt még csak csendesen szitkozódtam volna. Sajnos, láttam azt a felvételt – amit azóta is rejtegetnek – ami az egyik kereskedelmi csatorna adásában még cenzúrázatlanul lejött. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium megbízott funkcionáriusa konkrétan kijelentette az intézmény előtt: a Szövetség vezetői elherdálják a számukra rendelt pénzt, mivel palotában élnek, dolgoznak, oktatnak. Az már nem jutott el a füléhez, hogy ezt az épületet valaki, úgy száz évvel ezelőtt a látássérültekre hagyta, ezért az övék az ingatlan. Na igen, azt, aki a „privatizáció” híve, biztosan zavarja, hogy nem adhat el egy szép épületet, amelyben a kormányzat számára fölösleges vakok és gyengénlátók teremtik meg életük alapjait, készítenek fel embereket, hogy a társadalom hasznos tagjaivá váljanak.
Szerintük nekik is menniük kellene, mint az Pszichiátriai Intézet szerencsétlen lakóinak, akiktől elvehették a „Lipótmezőt”, ahol pszichésen sérült embereket gondoztak szakértelemmel, felelősséggel, törődéssel. Na igen, az állami tulajdon volt. Itt az új ötlet: adósítsuk el a Vakok és Gyengénlátók Szövetségét, adják el az egyetlen tulajdonukat, mert nem tudják fenntartani. Menjenek a látássérültek oda, ahová akarnak, kinek kellenek?! Az IMF-szolgáknak biztosan nem. Adják oda, ami az övék, aztán menjenek a pszichés betegek sorsára: a hajléktalanmenhelyre. Mert nem lesz más lehetőségük. A BKV-s végkielégítések önmagukban sokszorosára rúgnak az említett 207 milliós állami támogatásnak, s nem említettük a többi állami cég vezetőit, de ezzel a költségvetéshez képest nevetséges összeggel tőlük megvonják mindazt, ami évtizedeken át megteremtette számukra az emberhez méltó életet. Ha 50 millióra csökkentik a támogatást, bezár a Vakvezetőkutya Kiképző Iskola, megszűnik a vakvezető kutyakiképzés, nem nyit ki a hangos- és Braille-könyvtár, nem lesz Braille-nyomtatás, nem készülnek pontírású folyóiratok, könyvek, nem tudják biztosítani a látássérültek segédeszköz ellátását, nem olvasnak fel hangoskönyveket a stúdiójukban, nem lesz speciális tankönyvellátás a látássérült gyermekek számára.
Ismét csend van a multimilliomosok, milliárdosok megadóztatásáról. Szóba sem kerül a luxusadó. A multiknak adott pénzek, adókedvezmények továbbra is tabuk. Pedig jó kérdés: összesen nekik vajon mennyit adhattak? A szocializmus gyermeke vagyok, szó szerint is, ma már biztosan nem vinné rohammentő koraszülő anyámat az ötven kilométerrel arrébb lévő megyei kórházba. Nekünk még megtanították, hogy az időseken, elesetteken segíteni kell. Öreg néninek segítünk szatyrot cipelni, fehér bottal közlekedőtől megkérdezzük a zebránál: segíthetünk-e? Kik voltak ezeknek a szülei? Honnan ez a mértéktelen kapzsiság? Honnan ez az embertelenség? S hol a határa?
