Hunvald György korrupt politikus. Letartóztatták, mert bűncselekmények egész sorát követte el. Nem egyedül, nem csak önmagáért: sokaknak jutott az állami vagyon fosztogatásából. De csak őt csukták le. Egyelőre. Hiszen ő a polgármester, Erzsébetváros mindenható aláírója. Ezért lehetett rábizonyítani, hogy ingatlanokkal, ilyen-olyan szerződésekkel javította szocialistának álcázott barátai „nehéz anyagi helyzetét”. S a barátok hálásak, nem felejtenek. Főként azért nem, mert tudják, ha felejtenének, esetleg Hunvaldnak eszébe jutna, hogy a rendőrségnek kiket is kellene még megkérdeznie az ellopott milliókkal, milliárdokkal kapcsolatban. Kinek érné ez meg? Senkinek. Mármint a jól lesajnált adófizető polgároknak, az általuk jól definiált senkiknek. Még a végén vagyonelkobzásokkal csökkenne az ominózus költségvetési hiány…
Az, hogy valaki börtönbe kerül, ma már nem hír. Közhely. Unalmas. Talán csak azok gondolnak bele ennek hátterébe, akiket érint ennek hatása: a család, a munkáltató, a barátok. Hunvald György esetében leginkább az utóbbiak. Erzsébetváros polgármesterének letartóztatása ugyanis olyan méhkas megbolygatása volt, ahonnan igen sokakat „megcsipkedhetnek”. A barátok hát összefogtak, hogy a munkáltató – vagyis az önkormányzat - mindmáig félmillió feletti fizetést juttasson Hunvaldnak, nehogy a családnak nyomorognia kelljen. Igaz, már nem szolgálati luxusautó viszi a gyerekeket az iskolába, hanem a kirendelt „közszolgálat”, s a házat, nyaralót, tízmilliós képeket sem viszi még a behajtó, de hát ki tudja… Vigyázni kell, mert a megszorongatott ember, ha mindenét veszni látja, tán túl sokat mesélhet. Az elmúlt héten az önkormányzat a Fidesz kezdeményezésére felvetette: talán mégse kéne olyan embernek százezreket adni a közvagyonból, aki az utcára sem léphet ki, nemhogy a közjó érdekében munkálkodna. Legyünk cinikusak: lehet, hogy még így is jobban járunk. De nem ez a lényeg. Összeült a díszes testület, szavazott, s 10-9 arányban megszavazták, hogy a Hunvald Gyuri olyannyira jó polgármester még így is, hogy bizony járjon neki az a fizetés. Hárman tartózkodtak. Ők vajon mennyiért?
Lendvai Ildikó – ha nem emlékeznénk, ő ma a szocialisták pártelnöke – természetesen hallatta hangját. Na nem a tisztelt képviselőknél, akik megszavazták a javadalmazást, hanem a médiában. Mert ő, tisztességes honanyaként elítéli Hunvald további javadalmazását. Lehet, neki nem jutott azokból az üzletekből? Vagy megint csak kell a nép altatása? Persze, hogy kell. Jönnek a választások, s az átlagember nemhogy háromszázezret, de lassan egy fillért sem visz haza jól megérdemelt munkájából – mert nincs neki. Ha lecsukják, mert tyúkot lopott, a család éljen, ahogy tud. Az ő munkáltatója nem fizet… Hunvald György börtönben van, nem dolgozik, mégis annyi pénzt ad haza, mint három, éjt nappallá tévő, kizsákmányolt szakmunkás. Ne szoruljon ökölbe a kezünk? Igen, ezt a kérdést ma még a Fidesz vetette fel. Holnap, ha az ő emberük kerül ilyen helyzetbe, hol lesz a különbség? Hazánk vezetői között a tisztességes politikus mára nem ritka madár, hanem kipusztult állatfaj. Nekünk kell feltámasztani!
